A fizikai tünetek mögött lelki okok bújhatnak meg?
Az emberi szervezet nem különíthető el élesen „testre” és „lélekre”. Ez nemcsak filozófiai állítás, hanem egyre inkább tudományos tény. Az idegrendszer, a hormonháztartás, az immunrendszer és a szerveink működése egyetlen nagy kommunikációs rendszer részei – és ebben a rendszerben a gondolatoknak, érzelmeknek is van szerepük. Ez nem azt jelenti, hogy minden testi tünet mögött lelki ok áll. Azt viszont igen, hogy sokszor az érzelmi állapotunk befolyásolja a test reakcióit. A szorongás, a tartós stressz, az elfojtott feszültség vagy feldolgozatlan trauma megjelenhet fejfájásban, emésztési panaszokban, izomfeszülésben vagy akár bőrproblémákban is. A test jelez. De hogy pontosan mit – azt nem mindig könnyű értelmezni.
A pszichoszomatikus tünetek valódiak – de nem minden az
Sokan tévesen gondolják, hogy ami „lelki eredetű”, az valójában nem is létezik. Ez hatalmas félreértés. A pszichoszomatikus tünetek éppúgy valódiak, mint a szervi elváltozások – csakhogy a kiváltó okuk nem mérhető laboreredményekben. Ettől még a fájdalom, a szívdobogásérzés, a légszomj vagy a gyomorszorítás ugyanúgy valóságos élmény. Sőt: ezek néha intenzívebbek is lehetnek, mint egy objektíven kimutatható szervi elváltozás. A baj akkor van, ha minden tünetre automatikusan ráhúzzuk, hogy „biztos lelki”. Ilyenkor könnyen elsiklunk egy valódi betegség felett – vagy épp elbagatellizáljuk azt, amit valaki átél. Éppen ezért fontos az orvosi kivizsgálás, és csak akkor érdemes lelki okokat keresni, ha a testi magyarázat kizárható vagy nem kielégítő.
Mikor gyanakodj arra, hogy a tünet lelki eredetű?
Akkor érdemes lelki hátteret keresni, ha a panasz visszatérő, de az orvosi vizsgálatok nem találnak rá magyarázatot. Ilyen lehet például az állandó gyomorgörcs, ami minden hétfő reggel jelentkezik, vagy a szorító mellkasi érzés, ami minden nyilvános szereplés előtt megjelenik. Tipikus pszichoszomatikus tünet még a migrén, a szapora szívverés, a krónikus fáradtság, a hát- és vállfeszülés, vagy az irritábilis bél szindróma. Ezek sokszor nem azért jelentkeznek, mert „beteg vagy”, hanem mert a tested így próbál jelezni valamit, amit nem tudsz vagy nem akarsz tudatosan megfogalmazni. Fontos, hogy ezek a tünetek nem „képzeltek”, és nem múlnak el attól, hogy valaki azt mondja: „csak stressz”. Viszont megértéssel, figyelemmel és önismereti munkával valóban enyhíthetők – sőt, meg is szűnhetnek.
A túlmagyarázás veszélye – amikor már minden lelki
A pszichoszomatikus gondolkodás segíthet – de csak akkor, ha nem válik kizárólagossá. Vannak, akik minden tünet mögé rögtön mély gyerekkori traumát vagy elfojtott haragot keresnek. Ez a hozzáállás ugyanúgy veszélyes lehet, mint az, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk a lelki tényezőket. Ha túlságosan ragaszkodunk a „lelki okokhoz”, az meggátolhat abban, hogy elfogadjuk: időnként egyszerűen fizikai problémánk van, amit kezelni kell. Nem minden puffadás jelez elfojtott dühöt, nem minden fejfájás utal önértékelési gondokra. Néha csak több alvás, mozgás vagy egy szűrővizsgálat kell – nem minden helyzet igényel mély önfeltárást. A kulcs az arányérzék. Ha figyeled a testedet, észreveszed, mikor próbál valamit „üzenni” – de azt is felismered, mikor csak egyszerűen pihenésre vagy vitaminra van szükséged.
Test és lélek együtt
A legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak, az az, hogy figyelsz magadra. Nem csak akkor, ha fáj. Nem csak akkor, ha már gond van. A testi tünetek sokszor azt jelzik, hogy a léleknek figyelemre van szüksége – de ahhoz, hogy ezt meghalld, időt kell szánnod rá. A test nem ellenség, nem is önálló rendszer. Egyfajta hangszóró, ami felerősíti a benned zajló dolgokat. Ha jól vagy lelkileg, a tested is kiegyensúlyozottabban működik. Ha kimerült vagy, feszül, tiltakozik, akkor érdemes megállni – nem csak gyógyszert keresni, hanem kérdéseket is feltenni. A válaszok nem mindig jönnek gyorsan, de ha keresed őket, megtalálnak. És ha egyszer meghallod, amit a tested mondani próbál – az már a gyógyulás kezdete is lehet.
